A víztisztító rendszerek működési elve a fordított ozmózis (Reverse Osmosis, RO)
A fordított ozmózist először a haditengerészetnél használták ahhoz, hogy sós vízből ivóvizet tudjanak előállítani. A nyugati világban régóta elterjedt, de ma már a Közel-Kelet tehetősebb országai is így nyerik ivóvizüket a tengerből, sőt, azóta már megjelentek a palackozott RO ivóvizek is. Tehát elsősorban az ivóvízkezelés során alkalmazzák, ahol zárt technológiai rendszerben, nyomás alatt, egy féligáteresztő rétegen (membránon) préselik át a már több lépcsőben előszűrt vizet.
A fordított ozmózis során használt membrán vízáteresztő mérete 0,0001 mikron nagyságú, amely így kiszűri a tisztításra szánt vízben lévő szinte összes fizikai és kémiai szennyezőanyagot, valamint a biológiailag aktív szervezeteket is.
| A legkisebb baktérium | A legkisebb virus | RO membrán pórusa |
| mérete 0,4 mikron | 0,02-0,04 mikron | 0,0001-0,0005 mikron |
Az ozmózis jelenség egy oldószernek (itt a víznek) a természetes áramlása egy félig áteresztő membránon keresztül – egy hígabb oldat irányából a töményebb oldat irányába. Amennyiben túlnyomást alkalmazunk a töményebb oldat oldalára a természetes ozmózis áramlás iránya megfordul. Az oldószer a töményebb oldat felől a hígabb oldat irányába áramlik. Ez a folyamat a fordított ozmózis.
A membránok szétválasztják a folyadékot tisztított vízre és koncentrátumra, melyben találhatók az ásványi sók, baktériumok, stb.
A membránok előtt 3 előszűrő segít a nagyobb szennyeződések feltartóztatásában. Az üledékek nagyja már az első szűrőn fennakad. A második egy aktív szén előszűrő, ami a szerves anyagokat köti meg, a harmadik pedig még kisebb részecskéket enged át.